Üres szék…
fogason lógó ruha…
Neki már nincs árnyéka
elköltözött a Napba.
Nemrég még itt volt mellettem,
elfelejtettem mondani,hogy szetettem.
De jó lenne a hangját hallani,
ami fontos, legalább azt elmondani.
Por maradt utána…
Lelke visszatért a holnapba.
Emlékeit őrzöm magamban
míg a lét tőlem is elszakad.
Hol a nagy titok valója,
a minden, de minden tudója?
Napba kell menni ezért,
test nélküli létbe miért?…
Örök körforgás az élet,
a Teremtő soha nem téved.
Törvénye van a létezésnek.
Istenem engedd,hogy értsem!
Elmehetsz egy pillanat alatt,
az érintésed csak emlék marad…
semmi,semmi nem múlik el nyomtalan,
a "Mindenben-Minden" örökre megmarad.
8 hozzászólás
Szia
A versedhez szívből gratulálok.Nagyon szépen írsz!
Szeretettel:Selanne
Kedves Marietta!Nagyon köszönöm,hogy olvastad az írásomat ,
az elismerésedet pedig nagyra tartom.
Szeretettel:Valéria
Szép, szomorú. Ez egy végtelen fájdalom, ahol csak kérdések maradnak, és a remény, hogy
"a "Mindenben-Minden" örökre megmarad" Örülök, hogy olvastalak. Üdv Era
Kedves Erika!Köszönöm,hogy olvastad a verset,bizony szomorú,az Öcsém halála után írtam.A testi jelenléte ma is hiányzik pedig hiszem,hogy a "Mindenben" valóban minden megmarad.
Szeretettel üdv:Valéria
Kedves hova!
Érzékeny típus vagyok, s versed olvasása közben könnyeztem. Nagyon mély érzések! Nagyon megfogott a versed! Gratulálok! 🙂
Üdvi: Lady Nairi
Kedves Laedy Nairi!
Az igaz könnyek tisztára mossák az embert,néha hagyni kell had guruljanak.Örülök,hogy megérezted azt amit én éreztem az írásakor.Köszönöm Neked.
Szeretettel:hova
Kedves Hova,
Azt hiszem betekintést kaphattam egy olan érzésbe mely csak később kerül majd utamba, de oly kifejezően írtad le az érzést, a mély fájdalmat és hiányt, hogy teljesen át tudtam érezni.
Köszönöm.
Kézcsók,
Sempai
Kedves Sempai!
Adja Isten úgy legyen.Én köszönöm ,hogy olvastad versemet.
Szeretettel üdv:hova