Üresség…Ez minden, mit érzek,
Kín és Halál, ez lett hát a végzet.
Valaki nélkül szenvedés az élet,
Valaki nélkül nincs értelme élnem.
Ígéretet tettél, sokat és szépet,
Nem hagysz el addig, amég csak élek.
Kezemet fogod, mikor megszerzem diplomám,
Pezsgőt bontasz majd lakodalmam napján.
Annyi minden maradt bevégezetlen!
Annyi perc lett volna az életben,
Mit együtt kell megélnünk.
Szebb, s jobb jövőt együtt remélnünk.
De elmentél.Eljött a végzet.
Jött a kór, mely sírásra késztet.
Szenvedtél egy évet, ágyad kínpadod,
Csak ezt suttogtad: élni akarok!
S én hittem, bíztam a jövőben…
Akartam a Te győzelmed!
De halotti tor a jutalom,
Küzdelmedet őrzi földhalom.
Pedig álmodtam egy jövőt, szépet,
De a kegyetlen halál mindent összetépett.
Csak alszol valahol, álmodsz…
Egy szebb, boldogabb, közös világot.
6 hozzászólás
Kedves Mishu!
Szívből sajnálom, hogy nagyapád nem élhette meg életed fontos eseményeit… Hidd el, odafentről lát téged, és nagyon büsze rád:)
Üdv: Borostyán
Szia!
Tudom. És köszönöm, hogy elolvastad.
Üdv: Mishu
Szia!
Együtt érzek Veled, hogy nagypapád eltávozott az élők sorából. Versed jól tükrözi az érzelmeidet.
Szeretettel: Rozália
Szia!
Köszönöm kedves szavaidat.
Üdv: Mishu
Kedves Mishu,
versed könnyeket csalt a szemembe, és visszaröpített 1998-ba, amikor én is elveszítettem a nagyszüleimet… Csodálatosat írtál!
Köszönöm, hogy megosztottad velem.
Jodie
Kedves Jodie!
Köszönöm neked, hogy kitartóan olvasol tőlem.
Üdv