Elmentél: egy szót sem szóltál,
Utolsó pillanatig kitartottál.
Csend van! Üres már a ház,
Te minket már otthon nem vársz.
Elmentél: már nem jössz vissza,
Leengednek téged a rideg sírba.
Semmi ölelés vagy elköszönő szó,
Hogy eltávoztál, az mindenkinek fájó.
Elmentél: miért nem szóltál, hogy mész?
Szervezeted jelzett, hogy már itt a vész.
Elmúlt, aminek el kellett, hogy múljon,
Sajnos érted gyertya kell, hogy gyúljon.
Elmentél: te már nem vagy itt velünk,
Halálod miatt temetésedre megyünk.
Felmentél te most a mennybe,
A tested szemfödéllel lesz lefedve.
Elmentél: teérted szól most a harangszó,
Nyitva áll előtted a mennynél az ajtó.
Célba értél. Megtetted! Tehát jó volt tetted,
A betegséged győzött a szervezeted felett.
Elmentél: már nem derül mosolyra a szád,
Fönt az égbe biztos, hogy jobb élet vár rád.
Halálod előtt nem jött tőled segélykiáltás,
Hogy elmentél az neked egy megváltás.
Elmentél: az arcod nem piros, hanem fehér,
Ha feljön, a csillag, akkor, a lelked mennybe ér.
Mindenki tudta, hogy egyszer neked menni kell,
Felmentél a mennybe ott kelsz, s ott fekszel.
Elmentél: te már nem kelsz fel soha többé,
Az emlékedet szívünkbe megőrizzük örökké.
Nincs visszaút, te kijártál már egy utat,
Neked az angyal viszont újat mutat.
Elmentél: mi téged nagyon szerettünk,
De most el kell, hogy temessünk.
Leengednek a kiásott sírba,
Ez neked meg volt írva.
2010. október 17.