Elmentél hajnalban és veled a holdsugár,
kifakult csillagoktól már az ég is kopár.
Feltörő napsugár hasogatja az eget,
megszólaló harang korbácsolja a szelet.
Elűzte a Napot is a feldühödött szél,
vihar dúl a szívemben, ajkam kihez beszél?
Az ég is hullatja már keserű könnyeit,
sárba tiporja, az éget képed hamvait!
2 hozzászólás
Szomorkas hangulatu kis vers de nagyon szep.
Szép természeti képekbe bújtatott szomorú sóhaj.
Szeretettel
mesako