Egyszer részt vettem egy olyan "vitában" ahol az volt a kérdés, hogy ki van megtisztelve.
Az író, hogy olvassák, vagy az olvasó, hogy az író lehetővé tette számára az olvasást.
Nem mondom meg, melyik álláspontot képviseltem!!!!!!!!!
Bevallom, én szeretem a hosszú, terjedelmes verseket, amiben a szívem, érzéseim percekig időzhetnek, vagy akár még tovább is. De ez a pár sorocska meglehetősen hosszú időt adott, hogy merüljön benne érzelem-világom. Annyira szép, lágy, kedves, emlékező, szelíd és örök. Ma nem is kell, hogy hosszabb verset olvassak, hogy érzelmeim a nap további részében ringathassam. Itt belül, magammal viszem soraidat:)
Köszönöm szépen sorskerék.
Ha valamiben el lehet, el kell mélyedni, az a haiku műfaja. Mindenki önmagában írja hosszan tovább, az emlékei, az érzelem világa mentén. Sok minden felszínre kerül/het/, ha megtalál egy hangulat, egy érzés. Én ezért szeretem őket.
Biztos vagyok benne, hogy mindenkit ért már olyan művészi élmény ami felejthetetlen, és újra és újra felidéződik, mert akkor együtt voltunk a művész "szívével", és igazából az volt a nagy élmény.
Zsolt, nagyon sok minden lehet felejthetetlen. Ez, most, a művésiz élményről jutott eszembe.
Már nem köszönöm meg, hogy itt voltál, de majd reklamálok, ha nem leszel…..
Na én most egy dalra asszociálok…. ha meghallom….
ja és felejthetetlen…. mint annyi minden…. de a kettő együtt egész jól hat…
Csak így tovább!
Barátsággal Panka!
jerrynostro, A klasszikus haiku lényegéből én csak a versformát próbálom betartani, a tartalma alapvetően más, ennek oka lehet az is, hogy én a világ nyugati felén élek. Tanulni nem hinném, hogy lehetne tőlem, de azt mindenképp szeretném, ha közelebb tudnám hozni a műfajt azokhoz, akik olvassák. Nézetem szerint a haiku valamiféle esszencia, s míg a többi vers inkább a szívet célozza elsősorban, a haiku /ha jó/ gondolkodásra késztet, és jókora utat jár meg, míg eljut a szívbe. A haikut ketten írják. Az író és az olvasó. Az író 17 szótagban, az olvasó, gondolatban, akár pillanatok alatt, egy egész regényben.
By szusi
16 hozzászólás
Felejthetetlen és kifejezhetetlen. Attól olyan erős.
Köszönöm, hogy olvashattam!
Egyszer részt vettem egy olyan "vitában" ahol az volt a kérdés, hogy ki van megtisztelve.
Az író, hogy olvassák, vagy az olvasó, hogy az író lehetővé tette számára az olvasást.
Nem mondom meg, melyik álláspontot képviseltem!!!!!!!!!
Amelyik író úgy gondolja, hogy az olvasó örüljön, hogy olvashatja, akár haraphatja is ketté a tollát (klaviatúráját).
De azért az író belefeccölte a munkáját, az érzelmeit, mit is még abba a műbe – ezt az olvasónak illik valamicske tisztelettel fogadni. Szerintem.
Kedves Stusi!
a kikötöben
szívünk horgonykötele
a mult emléke
üdv Tóni
Tóni, bizonyára ezért van az, hogy a szívünk olyan bizonytalan….
Kedves Szusi!
Bevallom, én szeretem a hosszú, terjedelmes verseket, amiben a szívem, érzéseim percekig időzhetnek, vagy akár még tovább is. De ez a pár sorocska meglehetősen hosszú időt adott, hogy merüljön benne érzelem-világom. Annyira szép, lágy, kedves, emlékező, szelíd és örök. Ma nem is kell, hogy hosszabb verset olvassak, hogy érzelmeim a nap további részében ringathassam. Itt belül, magammal viszem soraidat:)
Nagyon tetszik. Köszönöm Neked:) Szeretettel Rita
Köszönöm szépen sorskerék.
Ha valamiben el lehet, el kell mélyedni, az a haiku műfaja. Mindenki önmagában írja hosszan tovább, az emlékei, az érzelem világa mentén. Sok minden felszínre kerül/het/, ha megtalál egy hangulat, egy érzés. Én ezért szeretem őket.
Biztos vagyok benne, hogy mindenkit ért már olyan művészi élmény ami felejthetetlen, és újra és újra felidéződik, mert akkor együtt voltunk a művész "szívével", és igazából az volt a nagy élmény.
A felejthetetlen szó mindent megmagyaráz!
Gratula!
Barátsággal:Zsolt
Zsolt, nagyon sok minden lehet felejthetetlen. Ez, most, a művésiz élményről jutott eszembe.
Már nem köszönöm meg, hogy itt voltál, de majd reklamálok, ha nem leszel…..
A felejthetetlen dolgokat előzi meg az élmény.:-)
Szeretettel:Selanne
Egyetértünk. Hallom a dalod…..
Köszönöm, hogy elolvastad Selanne.
Na én most egy dalra asszociálok…. ha meghallom….
ja és felejthetetlen…. mint annyi minden…. de a kettő együtt egész jól hat…
Csak így tovább!
Barátsággal Panka!
panka, mindenkinek van egy felejthetetlen dala….IS.
Köszönöm, hogy elolvastad.
Dal+Élmény! = felejthetetlen…
Bár nehezen értem a haiku lényegét, hozzád szívesen járok tanulni.
Kevés szó, de sok tartalom, akár egy jól megírt dalban.
Üdv.:Tamás
jerrynostro, A klasszikus haiku lényegéből én csak a versformát próbálom betartani, a tartalma alapvetően más, ennek oka lehet az is, hogy én a világ nyugati felén élek. Tanulni nem hinném, hogy lehetne tőlem, de azt mindenképp szeretném, ha közelebb tudnám hozni a műfajt azokhoz, akik olvassák. Nézetem szerint a haiku valamiféle esszencia, s míg a többi vers inkább a szívet célozza elsősorban, a haiku /ha jó/ gondolkodásra késztet, és jókora utat jár meg, míg eljut a szívbe. A haikut ketten írják. Az író és az olvasó. Az író 17 szótagban, az olvasó, gondolatban, akár pillanatok alatt, egy egész regényben.