Elszalad a nyár, felperzseli tájad,
üvöltve rád szól: Kívánj tüstént hármat!
Lombhullatásom legyen hát kegyetlen
– s én sem találom a faleveleken
a színeket, vagy a termést a mezőn,
a lágy szellőt, mi a zordság után jön.
Ránk ragadt a tél, szívünk fagyott kórság,
nem álom ez, még csak nem is valóság.
Ilyen létezést hogyan is kívánhatsz,
járjam utadat védtelen magánharc?
Álljam próbádat, s ha megles a tükör,
csak legyintsek, hogy elmém torz a nyűgtől?
Hiszen minden adott. Maga az élet.
Örülök a nyárnak, hogy tüze éget.
7 hozzászólás
Szia Szabolcs! Hát ez bizony nem könnyű futás. Ami előttem van az utánam van, vagy hogy is van ez? Tökre dialektikus. Mint maga az élet! Üdv: én
Szia Bödön!
Hát ahol vita van, ott érvnek is lenni kell.
🙂
Köszönöm szépen, hogy itt jártál.
Kedves Eferesz!
A cím:"Elmetárogató"nagyon ötletes!
"Elszalad a nyár, felperzseli tájad,"
és sok sok mást is
Nagy a bizonytalanság ma!
Gratulálok!
Szeretettel:sailor
Szép napot!
Szia sailor!
Mindkét véleményedhez.
Az bizony, eléggé nagy a bizonytalanság. De egy biztos, válasz nélkül nem marad, és ez a válasz a mi válaszunk lesz. Ki mit szeretne?
🙂
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs!
Idevonzott a cím, és élvezettel olvasgattam elmélkedésedet. Olvasgattam, ízlegettem, most pedig rágom és emésztem. Meg is volt a reggelim. 😁
Laca 🙂
Kedves Laca!
Remélem tetszett, és nem rontottad el a gyomrod.
🙂
Szeretettel: Szabolcs
"csak legyintsek, hogy elmém torz a nyűgtől?"
Nem.soha!
Szép estét:sailor