Hullanak a tüzes nyár öléből
a táncos lábú virágok kelyhei.
Hullatja a gyönyörű ősz könnyeit,
A fű sápadt szisszenése
felidézi, árkon túlról a felleget.
Rohannak mellettünk az évek
szemfényvesztő tükörképek.
Lüktet a homokszínű alkonyat.
Döbbenet szilánkja aknába zárva.
Kibiztosítva az elmúlás a bánat.
Teret teremt magának az idő,
az örök élettel ölelkező.
A pillanat mit ajándékba kaptam,
átmelegszik két karom között.
12 hozzászólás
Gratulálok Icám, nagyon szép!
Szeretettel: Magdi
Köszönöm Magdikám!
Szeretettel láttalak: Ica
Gyönyörű épek remek vers kedves Ica !
Szeretettel olvastalak: Zsu
Örülök, hogy olvastál drága Zsu4
Szeretettel kívánok szép hétvégét: Ica
Szép gondolatok éltetik ezt a csodálatos verset…
Gratulálok kedves Ica!
Szeretettel: Judit
Kedves Judit!
Nagyon szépen köszönöm a gratulációdat és, hogy itt voltál.
Szeretettel: Ica
Kedves Ica!
Elmúlás… őszi hangulat kíséri soraidat. Bizony igaz, rohannak az évek, úgy elfutott a nyár, s már "homokszínű" az alkonyat, rövidebbek a napok. Szép képekkel alkottad meg a verset, s a "sápadt fű" ellenére versed mégis melegséggel tölti el az embert, amikor olvassa soraidat.
Szeretettel olvastam: Kata
Megtisztelsz a soraiddal, és nagyon jólesik kedves Kata!
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Versed tele szebbnél-szebb költői képpel, de valahogy az elmúlást hiányolom belőle. Ha cím nélkül tetted volna fel ezt a verset, és kérsz javaslatokat a címre, aligha adott volna neki bárki is "Elmúlás" címet. Apám szavai jutnak ilyenkor eszembe: "Értem, fiam, értem, csak fel nem foghatom…" De én igazából a szabad versekhez nem is értek… Belőlem a vers, ha jön, és nem gyakran esik az meg, akkor úgy jön, mint a cukrászok tejszínhab-nyomójából a tejszín. Vagyis amilyen előtétet teszek rá, olyan a mintázata. Nálam az előtét a formai követelmény: rímek, szótagszámok, ritmika, sormetszések, magánhangzók széles választéka, központozás, stb. Már így születik az első, ihletett verzió, amit aztán még lehet cizellálni, finomítani.
Szeretettel: Dávid
Szeretem is a verseidet kedves Dávid!
Bocsáss meg az én stílusomnak.
Tisztelettel: Ica
Kedves Ica!
Jól tettem, hogy elolvastam ezt is, mindkettő nagyon tetszik, mert mindkét elmúlás egy kicsit más, és mégis a jelenről szól, arról ami mindig van, legalábbis számomra.
🙂
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs!
Örülök, hogy ezt is elolvastad. Ez a vers inkább az őszről szól és az idő múlásáról.
Szeretettel üdvözöllek: Ica