A léptek zaja árnyékba hal,
lebukik az idő,
korhadó mellemből
felzokog egy wldobott sóhaj,
még szisszen sarokba dobott vágy
pisla gyertyalángra,
bámul haldokló virágra:
feltámad-e halk,osonó imán?
sötétség mélye, öleli végre.
surranó árny
ballag tovább-
szív felett ívelő dus feledésbe
3 hozzászólás
Érdekes. Nekem kicsit sok. Sok a kép, ami neha úgy érzem sántít is. Figyelj a szavakra: wldobott, dus. Azután, ha a 2. versszakot ?-lel zártad, a 3. nagybetűvel kezdődik. Mindezek ellenére az összérzés jó, megkapó.
Üdv.
Megofogtt, teljesen át tudtam érezni!
hát nem is rossz, de mégis mi van ha nem korhad a melled? akkor meg az van, hogy nagyot akartál mondani. Szeretsz sokszor nagyot mondani? Mindig felzokog benned egy eldobott sóhaj, na jó, most hülyeséget mondtam ha eldobtad akkor meg nem benned zokog, na ja.De, ha már úgyis el van dobva, hadd zokogjon, akkor meg mi van?