Elmúlás

Vége a harcnak,
Erre ébredvén,
Eldobva hatalmat
Kereslek én.

Ledobok egy testet magamról,
Letörlöm a vért,
Szétnézek a mezőn,
S halált látok én.

Hamvakon gázolva
Nevedet suttogom,
Érzem kínodat,
De hol vagy, nem tudom.

Tudom, hogy még élsz,
Érzem idebent
Abból hogy élhetek:
Kegyesek odafent.

Egy sóhajt hallok,
Tudom, te vagy,
Végső sóhajod volt,
De könnyem sem fakad.

Lehajtom fejem,
Így észreveszem már,
Én is megyek veled,
Lelkem lassan elszáll

S midőn saját vérem ruhámon végigcsorog,
Boldog vagyok, mert melletted halok.