arcom még
én vagyok
minden év
újra gyúrja
félszemmel
bámulom
hogy hordom
a halál
csöndjét
némuló
véremben
harangszót
mely olykor
felzokog
a fény amivé
egyszer válok
mindez álca
az idő
izzószála
Elmúlás II.
By oroszlánBy oroszlánBy oroszlán
8 hozzászólás
Kedves Ilona!
Megyek és elolvasom az elsőt is.
🙂
Szeretettel: Szabolcs
Örülök, hogy itt is voltál kedves Szabolcs!
Szeretettel láttalak: Ica
Drága Ica!
Szépséges a versed, az ábrázolásmódod lenyűgöző: " arcom még én vagyok, minden év újra gyúrja…" Ez így igaz, s Te ez olyan spontán tudod kifejezni, hogy szóhoz sem tudok jutni…
Ölellek szeretettel
Ida
Köszönöm kedves soraidat draga Idám.
Öleléssel: Ica
Kedves Ica!
Csatlakozom Idához, olyan lenyűgözően van megfogalmazva a versedben az öregedés, és az elmúlás, hogy szóhoz sem jut az olvasó.
Judit
Jól esnek kedves Judit a soraid.
Szeretettel: Ica
Drága Ica !
Igen az elmúlás, nagyszerű, de mégis kicsit fájó képekben, persze csodálatosan megírva.
Szeretettel gratulálok, ölelésem : Zsu
Köszönöm a kedves gratulációdat draga Zsu!
Szeretettel: Ica