Egyszer kihuny szemedben a parázs,
Elmúlik vágyadban az élni akarás;
Elmúlik a télben a havazás,
Elmúlik a felhőtlen kacagás;
Elmúlik a szépségben a ragyogás,
Elmúlik a fazékban a rotyogás;
Elmúlik az erdőben a csipogás,
Elmúlik örökre a vitatkozás.
Egyszer véget ér az álom,
Elmúlik, s én kivárom,
Elmúlik hű kívánságom,
Elmúlik maga a halálom.
Elmúlik a csönd hevében,
Elmúlik a könny szemében;
Elmúlik majd benne és benned,
Elmúlik, de én már nem leszek…
8 hozzászólás
Szia!
A forma érdekes, de majd segíts , mert én gondolkodom, mégsem látom talán azt amit kellene:-)).
A versről.Van ami elmúlik, van ami nem.Azt kívánom Neked, ne múljon el, az ami szép.
Szeretettel:Selanne
Kicsit kesergősre sikerült, vagy csak én látom (hallom) bele… De a forma szép, a kivitelezés érdekes. Üdv Era
Nagyon érdekesen megkomponált vers. Gratulálok.
Szeretettel: Kata
Kedves Tyrael!
Hát, bevallom hiába vártam. Mikor elolvastam először, még egy komment sem volt, vártam hátha valaki segit kitalálni mire is gondolsz. Nekem két dolog jutott mindjárt az eszembe, mikor megláttam, az eggyik a sakkbol a bástya, a másik egy serleg, vagy egy római boros pohár, de eggyikben sem vagyok 100% meggyőzve, annél jobban a tartalmáról, az ötlet és a leirása kitünő, és nagyon tettszik. Szeretem ha valaki mer próbálkozni. Hol volna a világ, ha ezt senki sem merné?
Minden jót és
üdv. Toni
Szia!
Nekem is a sakkból a bástya jut eszembe. Ha valami rossz történik velem, azzal szoktam vigasztalni magam, hogy elmúlik.
Szeretettel: Rozália
Kedves Selanne, köszönöm, hogy itt jártál és köszönöm a jókívánságot; 🙂
Kedves Scherika, köszönöm véleményedet;
Kedves Kata, örülök, hogy tetszett;
Kedves Toni, köszönöm, hogy olvastál, és azt is, hogy törted a fejed a megoldáson 🙂
Nem utolsó sorban pedig köszöm kedves Rozália, hogy leírtad, amit gondolsz.
Az egyik megfejtés valóban a 'bástya', de hogy milyen értelemben, azt már mindenkinek magának kell kitalálnia 🙂
Illetve a másik esetén egy angyal szeretne lenni, megpróbáltam a felső sorok rendezésével glóriát kialakítani, emellett pedig a szóközök folytonos, függőleges összeolvadása kihozná az arcvonalat.
Persze nem tökéletes, de örültem, hogy sikerült valamelyest megoldani. (A szárnyakat inkább nem feszegettem 🙂 )
Mégegyszer köszönöm mindenkinek, hogy itt járt, és megosztotta gondolatait! .-)
Üdv.: Tyrael
Én azt gondolom,hogy ezt a verset nem szabad magyarázgatni, érezni kell a belső lelki rezdüléseit. hogy pendül-e valami az olvasóban.Bizony bennem egy fajta Mahler szólalt meg.Remek,nekem nagyon tetszi!
Kedves ruca,
Én is annak a híve vagyok, hogy nem szabad megmondania az alkotónak, mikor mire és hogy gondolt, mert könnyen lehet, hogy az olvasónak éppen teljesen mást sugárzott, amikor ő olvasta a verset. Ez pedig így is van rendjén. Mindig az számítson egy versnél, amit MI gondolunk róla, ne az, amit mondanak róla. (Például én nem szeretem, amikor oldalas elemzéseket adnak valamelyik híres költő írásáról, és már-már a lehetetlenségig fokozzák rejtett dolgok kiaknázását, amelyre egyébként lehetséges, hogy az, aki írta, egyáltalán nem is gondolt… )
Továbbá néha azért muszáj egy kis segítséget adni, amikor az alkotó külön szeretné, hogy megértsenek valamit.
De egy szó, mint száz, köszönöm, hogy itt jártál 🙂
Üdv. Tyrael