Lásd be hát,
Elmúlt a nyár,
Eljött az Ősz,
Itt van már.
Elmúlt már az ifjúság,
Megannyi év, ezernyi vágy,
Szívem fáj, lázadna még
De az ajtón már, itt kopog a Vég.
Csendben csak állsz,
Még valamire vágysz,
De már hiába vársz!
Kiszáradt már szememből mind a könny,
Ráült lelkemre a bánat, s a közöny,
Már csak várom hát, mind ami még jön,
Hogy múljon el már végleg minden itt lenn…
Lásd be hát,
Elmúlt a nyár,
Eljött az Ősz,
Itt van már….
4 hozzászólás
Kedves Rudy!
Azóta már eljött egy pár tavasz is! 🙂
Azért néha érzünk így…
Még szerencse, hogy az "évszakok" egymást szokták váltani 🙂
Kedves Dóra!
Köszönöm. a csillagocskáidat, szavaidat! 🙂
Bizony jönnek mennek, repülnek az évszakok, évek… s még midig várok – sokan várunk ! – valamit ami még széppé teheti az életünket!
…s a "szerencse"..?.hát bizony a sors is a szerencse lehet, hogy édestestvérek! 🙂
A remény az, ami továbbvisz bennünket utunkon…
Üdv.: Rudy
ui,:Olvastad amit írtam neked a Lehet-e versednél?
Egymás után jönnek dolgok, kicsit szormorkás, szabadon
szaladgáló, de nekem tetszik!
ruca
Köszönöm, Ruca! … örülök, hogy tetszett. Azt mondod "szabadon szaladgáló": találó a meglátásod. A vers egy alapgondolattal indult, és zenével együtt született, s így szakadt ki, írtam ki a lelkemből. S bizony a hangulatom szomorú volt…nagyon is… de a zene segített!
Üdv. Rudy