Elmúlt a nyár
gyorsan suhanva, hirtelen.
Elmúlt a nyár
esemény nélkül csendesen.
Mégis a szívembe zártalak én
Szép szemed fénye örökre az enyém.
Elmúlt a nyár
és én hiába vártalak.
Elmúlt a nyár
de rólad csak emlék maradt.
Ez a kis emlék soká elkísér,
tudom, hogy nem jössz, de szívem még remél.
Az óra már
könyörtelenül elszaladt.
Azóta már
mással is sokszor láttalak.
Szenvedtem némán és féltékenyen,
amit vetettem, miért másnak terem?
Elmúlt a nyár!
2 hozzászólás
Mint egy dalszöveg. 🙂 Talán az? Tetszett a hangulata, szerkezete, romantikája. Az utolsó versszakban az egyik "már"-t kiváltanám, mondjuk: Az óra jár, könyörtelenül…stb de ez magánvélemény. (Egyébként értem az ismétlések tematikáját, remélem.) 🙂 Üdv. Éva
Éva kedves! Nagyon meglepődtem, hogy itt talállak és nagyon örülök is neki.
Minden megjegyzésedre IGEN-t mondok. Csakugyan dalszöveg (el is tudnám énekelni!)
És az is igen, hogy jobb a "jár" az óra után. De nem tudom hogyan kell kijavítani. Egyébként nem írok verset – ez, és ami még jön régi keletűek – mert rájöttem, hogy más szebbeket tud írni (például Te) és a full-on is település történeteket írok.
Nagyon örülök, hogy olvastad a versikémet és még szóra is méltattad. Köszönöm. Puszi: István