Szeretni? Nincs mit, csak azt az álmot,
Lelkem a pokolban ég, hiába várok…
Erős voltam egykor, de az az idő elmúlt,
Minden mi lehetett kudarcba fúlt…
Nem bízok többet, nem kell a fájdalom,
Ajkam, s szívem hét lakatra zárom…
A Főnix is elfárad, tudja mikor elég,
Lángra lobban végleg, s teste tűzben ég…
Voltam egykor Főnix, vártam a szép szót,
Csak hamuvá lettem, kísért a rég múlt…
Szeress míg teheted, őrizd a lángot,
Mert már csak Te, én már nem várok…
4 hozzászólás
Szia!
Ez a versed is nagyon jóra sikeredett. Tetszik, ahogyan végigvezeted, “elmagyarázod” a ” nem várásod” történetét…
Grat. Gy.
Szia!
Ismét csak köszönni tudom a kedves szavakat. 🙂
Üdv:
vacak
“Örökké nem eshet”
Na ez nagyon szép vers!Igaz én csak kezdő vagyok de ez szerintem fantasztikus!!
Gratulálok és Boldog Új Évet Kívánok!
Csalódás van ebben a versben és keserűség. Az ok nem derül ki, bár ez a sor utal rá:
“Erős voltam egykor, de az az idő elmúlt,
Minden mi lehetett kudarcba fúlt?”
Hogy miért került pokolra az a lélek, hát valami bűn annak az oka, másmiért nem lehetséges. Igaz, átvitt értelemben a fájdalom égő pokla is lehetséges, mindkét verzió áll a versben, tetszés szerint. A Főnix jelképezi itt a tisztalelkűséget, a megérdemelt jót, szépet, szerelmet. Ám ami porrá ég, nem összerakható, így marad az egyszemélyes csalódás, szabadon hagyva a társét, nem érintve a további várakozását.
Maga a vers, szabadvers így, ahogy van, bár van rímképlete az első két versszaknak, mindkettő páros rím. A harmadik ABAC. Lehetne javítani. A szótagszám változó, ez is visszaadja a zaklatott lelkiállapot mértékét.
Szeretettel olvastam
deb