Mellettem feküdt, pillanatra rám nézett!
Azt hittem valóság,de rájöttem csak szép képzet.
Hittem a szerelmében,minden csókjában,
Bíztam benne és minden gondolatában.
Reméltem,hogy így marad minden, szép lesz a világ,
de percek alatt hervadt el,a legfrissebb virág…
Kértem az Isten,tanítson meg feledni,
De nemet mondott, így nem akarok már szeretni.
Érzéketlenné váltam, jeges a szívem már,
Nem vagyok már kimadár,ki a tavaszra vár.
Hullócsillagot látván,nem kívánok egyebet,
Utoljára láthassam könnyben úszó szemedet.
Sírj,csak ahogy én tettem, sír majd értem!
S jusson eszedbe,az az egy,mit kértem:
"Ne törd szívem őssze,csak légy őszinte velem"
De te végig csak hazudtál, a legfölsőbb szinteken.
Halálom pillanatában, fájjon mindez neked is!
Onnan lentről én már látok majd többet is!
Lentről! Mert az én helyem a pokolban,
Hisz annak,ki engem bántott, nagyobb fájdalmat kívántam.
4 hozzászólás
Szia!
Elkeseredés érződik ki a versedből, de majd idővel kitisztulva az emlékek megszépítik azt, ami ilyenkor egy csalódás után fáj. Szép a versed.
A szóközökre ügyelj kérlek, vessző után hagyj egyet:-) a harmadik versszakban kismadár-nál, lemaradt egy "s" betű.
Szeretettel:Selanne
Selanne!
Nagyon köszönöm értékelésed :)) Kicsit túl gyorsan jött az ihlet és, nehogy elfelejtsem csöppet figyelmetlen voltam, hogy minél hamarabb le tudjam írni :$ Köszönöm a figyelmeztetést 🙂
Pillanatnyi hangulat, a csalódottság miatt, hiszen ha valakit őszintén szeretünk, annak sosem kívánunk szenvedést és fájdalmat, még utólag sem. Ha a két utolsó verszakot elhagyod, nekem akkor jobb… hisz akkor valóban nem kívánsz egyebet…
Jó képek, és átütő érzések vannak soraidban.
Szeretettel.
pipacs
Kedves Pipacs!
Az utolsó sor, pont ezt mondja 🙂 Érzem,hogy hiba volt, minden rossz kívánság, ezért még önmagam is büntetném 🙂 Köszönöm értékelésed 🙂
Üdvözlettel: Anta