Hát borítsátok
a szegények elé
a köpenyeteket!
Szórjátok meg sok
virággal, éles kő
talpukat többé már
ne vághassa meg!
Mert hősei ők egy
romlott, rút világnak,
kik kitaszítottak
saját hazájukban.
Kiknek imája
sikolt, pedig oly halk!
Gyógyírt senki nem ad.
Nincsen ételük –
földjük, vagy födelük.
Se céljuk, se vágyuk.
Létük bús, komor
sorsuk a mély nyomor!
S, ha megkérded tőlük
ki vagy? Azt mondják
büszkén: magyar!
Hát borítsátok
a szegények elé
a köpenyeteket!
10 hozzászólás
Kedves Magam!
Ha jobban belegondolok politikai versként is nyilvántarthatod ezt a verset. Úgy látom, hogy sokakban ott van a kérdés, hogy mikor lesz jobb, a szegénység kérdése is felvetül. Szépen fejezted ki az óvást, amivel körbevennéd ezeket a rászorultakat. Üdv. Szilvi
Kedves Szilvi, köszönöm megértésedet. Sajnos egyre ingerlékenyebb, elkeseredettebb leszek a rettenetes méltánytalanságok miatt.
Szeretettel kívánok kellemes húsvéti ünnepeket: Magdi
Kedves Magdi!
Szép vers, nemes gondolatok, gratulálok.
Csak nehogy azt higgyük, hogy a magyarországi
álbaloldal fogja ezt a nyomasztó gondot megoldani.
Ehhez nemzeti összefogásra volna szükség!!!
Kellemes húsvétot kíván szeretettel Attila
Köszönöm Kedves Attila!
Politika mentes, szép húsvétot kívánok!
Szeretettel: Magdi
Kedves Magdi !
Nagyon szép a versed, burkolt, de kifejezetten célzott a mondanivalója.
Kellemes ünnepeket kívánok !
Szeretettel olvastalak: Zsu
Köszönöm Drága Zsu!
Nagyon szép, áldott húsvéti ünnepeket kívánok szeretettel: Magdi
Kedves Magdi!
A versed címének én ezt adom (persze nem azért, hogy lecseréld): Történelem 2015! s ahogyan Angyalka mondta: lehetne nyugodtan a hazafias versek közé is tenni! – ha van olyan. S nem csodálom, hogy ha egyre ingerlékenyebb leszel, mert nem vagy egyedül, hála az Égnek az emberek egyre többen fölébredtek! Sajnos, országunk fele már nyomortanya, s te versedben igazán szépen, finoman megfogalmaztad. Már örülök, ha jó ebédem van, s megköszönöm az Úrnak!, mert eszembe jut, hányan éheznek még gyerekek is, könny hull a tányéromba, s elmegy az étvágyam.
Szeretettel gratulálok: Kata
Így van Drága Kata, ahogy mondod. Összeszorul az ember szíve, könny szökik a szemébe, és tehetetlen! Köszönöm, hogy olvastad.
Szeretettel: Magdi
Kedves Magdi!
Részemről feltétlenül eléjük terítem. De sajnos, az én köpenyem nagyon kicsi. Igaz, ha sok ilyen kicsi köpenyt terítünk eléjük, már az érne valamit. De vannak "méltányosak", akiknek a köpenye egyedül is hasznukra válhatna.
Ám ők csak látszólag teregetik a köpenyeik sarkának a csücskét, s még kérkednek is vele.
Szomorú ez. 🙁
Szeretettel: dodesz
Kedves Dodesz!
Olvasva soraidat József Attila jutott eszembe: "Valami nagy nagy tüzet kéne rakni…"
Sajnos nincs ki (kik) megtegye.
Köszönöm, hogy nálam jártál, olvastál.
Szeretettel: Magdi