Elmúlt az ősz

Elmúlt ez az ősz is.
Nélküled. Magányosan.
Nem indul könnyáradat
vakon kémlelő szemeimből.
Kihulltam a világból,
mint elszáradt levél tenyeremből.
Nézem a szikrázó havat,
jégszínű szemed idézi fel.
Álldogálok fagyos, merev testtel.
Mozdulni nincs kedvem.
Várok.
Süket a csend.
Ő is figyel.
S mert a halál vette el
fiatal, tiszta lelkedet,
nincs miért sírni már.
De öröm sem kél többé
törődött szívemben.
Fázva reszket bokor tövén,
mint elárvult kismadár.
Most még nem mehetek.
De közel a nap.
Percről percre közelebb.
S ott valaki vár.
Lassan jön el az óra,
mikor lelkem majd
tiéddel együtt lebeg.
Süket a csend.
Nem is figyel.
Rezzen a szélben a száraz ág.
Holdfény siklik a kék havon.
Nem nyílik már több virág.