Egyik nap Istennek bakot tartottam,
hogy fel tudjon lépni a felhők közé,
S kértem, hogy legalább fityiszt mutasson,
S így szóla: „bűnbak”- mutatva felém.
Nem jó a tea? -kérdeztem tőle.
Pedig a csipkebogyó éppen stílszerű volt.
Hátat fordított, én megfogtam lábát,
Felemeltem, s többé nem válaszolt.
4 hozzászólás
Nagyon nagyon jó a vers.
Ez az Istennel való “baráti”- “beszédi” viszony…..
Gratulálok!
Nagyon humoros, és jópofa párbeszéd.És Isten halgatott vala….
És valóban nem válaszol?…
Tetszett:Kriszti
Téged nem zavar ez?
Alig értik. Pedig…
Jesszassz!
Már többször olvastam és én tényleg nem értettem, de lowcallbus megjegyzése fényt gyújtott bennem, és leesett! Asszem.
Hát igen. Ki teremtett kit? Kinek kire van szüksége? És még egy rakás kérdés.
Ismered Szabó T. Anna: Ő című versét? Idetartozónak érzem kicsit.
Üdv,
Poppy