A mellednek gömbje
Nagy örömömre
Nálam talált vevőre.
És a szép combod
Ha el nem rontod,
Nyálam csurog előre.
Hátadra fektetlek.
Jól le is kezellek.
Csillog a nedv a farodon.
Nem is állsz ellene,
De nem is kellene.
Nem vagy te már hajadon.
Ebbe ültetlek bele.
Ne vedd zokon!
Egy órát sütlek most
Kétszáz fokon.
Ebből senki nem fogan.
Beléd mélyesztem fogam.
Hogyha csirkét nem is esztek,
Legalább egy jót nevettetek.
2 hozzászólás
Kedves Yoco!
Bár megtévesztő a cím, már az első versszakban leesett, hogy csirkéről van szó, végigderültem az egészet. Az élet sok nehézségén átsegít a humor, a derű, aminek te nem vagy híján, már sokszor tanújelét adtad. /Egy korábbi bejegyzésedre reagálva: valóban közös bennünk, hogy mindketten nagyon szerettünk, csak míg én komor hangulatú verseket írok ebből kifolyólag, te vidám, humoros, jópofa verseket./
Segítsen továbbra is ez az ötletes, víg kedély, a humor el ne hagyjon!
Gratulálok szeretettel:
Dona
Kedves Dona!
Először is megtisztelő, hogy olvasásra méltatsz.
Nagy öröm.
Simogatod a lelkem. Ez inspirál engem.
Köszönöm!
🙂
Szeretettel!
Yoco