Körbetáncolt tengelyek a percek,
miközben valaki összekulcsolt
kezeit pihenteti a mindennapok
vállain. Mécsvilágok gyúlnak és
alszanak. Meddő álmokat kergetnek
a tegnapok, magukra aggatva
a rothadás ráncait. Pamutszálak
fognak közre. Te tudod, hogy
nem ezeket kell kioldani.
Kifordítasz és felveszel
Érintés nélkül, hangok nélkül.
Zavarban vagyok.
4 hozzászólás
Kedves Zsuzsa!
Ezt a versedet többször el kellett olvasnom.
Végül arra jutottam, hogy rátaláltál valakire, vagy ő talált rád, ez mindegy is.
Tetszett ez a versed is.
Üdv: József
Kedves Szhemi!
Igen, ez amolyan rátalálásos-dolog, ami lehet, hogy csak jóval később tudatosul, mint a rátalálos….talán ez a rátalálás felismerése….
Nagyon örülök, hogy tetszett, köszönöm, hogy olvastad.:)
üdv:
Zsuzsa
ÓÓóó, hát ez nekem nagyon-nagyon intim.
Én is zavarban vagyok egyrészt az intimitásától, másrészt a metaforák szépségétől.
Gratulálok,
Miléna
Kedves Miléna!
Nohát én erre nem is gondoltam, hogy "intim" számomra inkább egyszerűnek tűnt, vagy nem is tudom, hogy milyennek, de annak örülök, hogy ezt a jelzőt kiváltotta valakiben, mert ahogy most elolvastam tényleg az….csak eddig magam sem vettem észre……:)
Köszönöm a véleményt, és hogy olvastad.
üdv:
Zsuzsa