szomorú csendfüzér feljajdult lelkemen
szemedbe tükrözném arctalan bánatom
ajkaid húsának szomjoltó cseppjein
léteznék síromig árnytalan kárhozón
elmémben kutatom porladó emléked
szerelem síkjain fonódott románcunk
táncoló testeddel vágyhozón keserítsz
bájhozó ledéren mormolod fohászunk
lehulló szirmaid fodrozó tóvizén
véremmel színezem megfakult álmaink
múlthamvas kebleden mennyein hallgatom
rekesztett szívemnek szabadult vágyait
ölelő mindenség részeként létezem
tebenned pulzálok rügyező szavakkal
kecsesen elsuhansz megízlelt öleddel
égetve szétárad igéző hatalmad
6 hozzászólás
Szép!
🙂
(mit kell ezen magyarázni?! – de így megvan a 10 karakter:)))))))
Nekem ennyi is elég kedves Ági!:-)))
Én tudom a vers titkát, de majd Robi megosztja ha szeretné:)
Örültem, hogy megismerhettem szerény személyedet!
üdv: Eddie
Én is örültem a találkozásnak:-))
Egyelőre nem mondom el ennek a versnek az erényét, reménykedem hátha valaki felfedezi.
üdv.
Beró
Minden szerelem egy-egy élet… Valahogy így értelmezem.
Akár így is lehet értelmezni kedves ultraviolet.
Örültem, hogy olvastál.
üdv.
Beró