Elragadó kikelet

Szirmát nyitja

büszkén velünk

épp sok színes tulipán,

illatfelhő jelzi hol van

esély tört hit alkonyán;

virágoznak gólyahírek

nyugodt kis völgy

csermelyén,

lágy nőszirom

hajol mögénk

pompás tavasz kezdetén;

röpül s dalol

bármely rigó

zöldellő fák lombjain,

aztán testük

álmélkodva

pihen szép fűz ágain;

hasonlít e ritka tájhoz

a jószívűség tükre,

pillangóvá érik a szó

mit elhozhatunk tőle:

hűvös, árvult évszakom

kirügyező orgonája,

számos percig bíztató

bölcs igazság koronája;

tovább menni nélküle

oly nehéz

azt nem vitatom,

elszállt idők óráit

beforrva is megsiratom;

fölépített lelkemért

elfolyt már a legtöbb tinta:

hisz döntéseim során

mindörökre ott lesz Kinga…