két lélegzetelállító
lélegzeted között
szívembe
mártottad ujjad
véremmel az égre festve fel
égni akarsz még
égni titkosan
lázban és velem
áramütések cikáztak
árnyéklétemen
mintha lettél volna
valaha régen
mintha öleltél volna
ahogy én téged
mintha ikercsillag
száguldana az égen
fénycsapdák celláiban vergődök
éles késpengék között
kegyetlen csended
vállgödrömbe ült
szavaid selymébe bugyolált
széthullt lelkem
nem tartja két kezed
arcod medréből
nem néz rám
csillagszemed
vörös holdfény takaróm
szerelem sebed
halálköröket rovok
megalkuvó testiség helyett
hatodik érzékkel
csillagképbe festelek
színes betűkből szőtt
szavakba rejtelek
12 hozzászólás
Kedves Vox_Humana! Nagyon érdekes és szokatlan képekkel vetíted ezt a verset! Nekem tetszik! Gratulálok. santiago
Köszönöm, hogy olvastál santiago. A tetszést külön köszönöm. 🙂
Vox
Kedves Vox!
Elismerésem!
Hasonlataid,képeid,
kissé nosztalgikus szinezettel írt versed
nagyon tetszett!
“áramütések cikáztak
árnyéklétemen
mintha lettél volna
valaha régen”
Ihletes sorok!
Gratulálok
Szeretettel:sailor
Szép napot!
Köszönöm, hogy jártál itt sailor, és átérezted, értékelted a versem.
Neked is szép napot.
Vox
“hatodik érzékkel
csillagképbe festelek
színes betűkből szőtt
szavakba rejtelek”
Érdeklődéssel és tetszéssel olvastam a versed.
Szeretettel: Rita
Köszönöm az érdeklődésed Rita. A kiemelésed lényeges. 🙂
Vox
Szia Vox!
Bármennyire el akartad rejteni, nem sikerült, hiszen éppen ezzel az elrejtéssel fedted fel azt a mély érzést, ami beléd költözött, és kitörölhetetlen nyomot hagyott – írásba foglalva.
Szinte horrorisztikus képeket mutatsz, fáj átélni filmkockáidat, ám igazi lírává alakulnak, megbonthatatlan egésszé, mely átível az egész csillagrendszeren, miközben összeölelkeznek a sorok.
Nagyon szép vers. Köszönöm, hogy olvashattam. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Igen, amit leírunk az nyilvánvaló(bb), de a bennünk rejlő érzések (is) lehetnek kitörölhetetlenek, mély nyomot hagyók. Sokszor nehéz szavakba önteni amit érzünk, talán mert leírni is fáj, mégis cseppnyi öröm, ha az olvasók elidőznek soraink között.
Köszönöm értékes véleményed.
Szeretettel: Vox
Kedves Vox_humana! Köszönöm az élményt és örvendek, hogy ide tévedtem.
“vörös holdfény takaróm
szerelem sebed
halálköröket rovok
megalkuvó testiség helyett
hatodik érzékkel
csillagképbe festelek
színes betűkből szőtt”
Egyszerűen imádom.
Tisztelettel: Iblisz
Kedves Iblisz!
Örülök, hogy itt vagy. 🙂
Szeretettel: Vox
Drága Vox Humana 🙂
lélegzetelállítóan szépségeset írtál.:) Katarzisélmény!
Köszönöm!
Mély elismeréssel:
M.
Drága Napfény!
Nagyon köszönöm, hogy jártál itt (is). Én is megtisztultam lelkileg, amikor kiömlöttek belőlem ezek a sorok.
Ölellek szeretettel: Vox