két lélegzetelállító
lélegzeted között
szívembe
mártottad ujjad
véremmel az égre festve fel
égni akarsz még
égni titkosan
lázban és velem
áramütések cikáztak
árnyéklétemen
mintha lettél volna
valaha régen
mintha öleltél volna
ahogy én téged
mintha ikercsillag
száguldana az égen
fénycsapdák celláiban vergődök
éles késpengék között
kegyetlen csended
vállgödrömbe ült
szavaid selymébe bugyolált
széthullt lelkem
nem tartja két kezed
arcod medréből
nem néz rám
csillagszemed
vörös holdfény takaróm
szerelem sebed
halálköröket rovok
megalkuvó testiség helyett
hatodik érzékkel
csillagképbe festelek
színes betűkből szőtt
szavakba rejtelek
6 hozzászólás
Kedves Vox_Humana! Nagyon érdekes és szokatlan képekkel vetíted ezt a verset! Nekem tetszik! Gratulálok. santiago
Köszönöm, hogy olvastál santiago. A tetszést külön köszönöm. 🙂
Vox
Kedves Vox!
Elismerésem!
Hasonlataid,képeid,
kissé nosztalgikus szinezettel írt versed
nagyon tetszett!
“áramütések cikáztak
árnyéklétemen
mintha lettél volna
valaha régen”
Ihletes sorok!
Gratulálok
Szeretettel:sailor
Szép napot!
Köszönöm, hogy jártál itt sailor, és átérezted, értékelted a versem.
Neked is szép napot.
Vox
“hatodik érzékkel
csillagképbe festelek
színes betűkből szőtt
szavakba rejtelek”
Érdeklődéssel és tetszéssel olvastam a versed.
Szeretettel: Rita
Köszönöm az érdeklődésed Rita. A kiemelésed lényeges. 🙂
Vox