Már nincsen arcom,
csak maszk vagyok,
egy torz vigyorgás,
mi rám fagyott.
Kezemben megáll
a mozdulat,
és reszket a föld
lábam alatt.
Fákon a kéreg,
vastagodom,
sebemet heggel
eltakarom.
Nem ismerem meg,
aki szeret,
akit szerettem,
majd elfeled.
2 hozzászólás
Kedves Kati!
Nagyon tetszett,különösen az elsö versszak!
Annyira jellemzö sok sok mai ´arcra´,ahol a
megalkuvás helyet talált!
“Már nincsen arcom,
csak maszk vagyok,
egy torz vigyorgás,
mi rám fagyott”
Gratulálok!
Szeretettel:sailor
Kedves sailor!
Köszönöm, hogy elolvastad. Sajnos, az emberek nagy része manapság nem meri vagy nem akarja megmutatni igazi valóját.
Szeretettel: Kati