Az Úr keze mily gazdagságot ád,
ám sokaknak nélkülözni kell.
Lehetne itt az üdvözítő hely,
hol vár reánk egy boldogabb világ!
Szeretni kell, az egyszerű titok,
jobbra fordul, meglásd a sorsunk még.
Fuvallat jő, már felderül az ég,
s a jóra már te szívedet nyitod!
Megáld az Úr, lásd minden népeket,
fő cél legyen ember méltósága.
Nélkülözés így múlik sokára,
s boldogság vár mindenek felett!
2 hozzászólás
Kedves Alberth!
Régi (?) szép versed biztosan hamar lefutott az első oldalra. Én is csak itt, a ajánlatok közt találtm rá. Szép gondoatokat rejtettél el benne, s (legalább is szerintem) a legnehezebb rímképlettel.
Szeretettel üdvözöllek: Kata
Köszönöm, Kata!
Lám, hogy múlik az idő, már hét éve lassan, hogy az első verset feltöltöttem…