Sikoltozó anyád meleg öléből, íme világra jöttél,
S most Te ordítasz.
Megérzed a gravitáció erejét, hírtelen súlyod van,
S annyira fázol.
Idegen illatok, idegen kezek és hangok között félhetsz,
És nem kaphatsz választ.
Durván lemosnak, reszkető tested dörzsölik, hideg az olló,
Ez szörnyen riasztó.
Végre, puha melegség vesz megint körül, az illat ismerős,
Anyád karja ölel.
És együtt dobban a két szív, levegőt együtt vesz a két tüdő,
Keresed hol az emlő.
3 hozzászólás
Érzelmes, mondhatom, aranyos a versed. Mi mindent lehet írni a gravitációról!
Üdvözöllek Kati
Köszönöm, hogy elolvastad.:))))
Gyönyörűek a soraid, az anyai és gyermeki érzés mindkét oldalát jól érzékeltetted.
Ritkán olvasok ilyen témájú verset, ez nagyon tetszett!
H.