Fekszem az ágyon,
Félálomban, kómásan.
Úgy érzem, mintha
Itt lennél velem.
Miért? Mért nem vagy itt velem?
Meg akarom fogni a kezed,
De kezem csak a lepedőt markolja.
Meg akarlak csókolni,
De a szám csak a hideg falat érzi.
Miért? Miért nem vagy itt velem?
Meg akarlak ölelni,
Érezni tested melegét,
De csak a hideg, gyűrött
Paplant érzem karjaimban.
Miért? Miért nem vagy itt velem?
Hirtelen felriadok,
S rájövök, hogy az életem
Milyen üres ilyenkor,
Mikor nem vagy itt velem.
Miért? Miért nem vagy itt velem?
2 hozzászólás
Amíg olvastam, remegtek a térdeim…
Tetszik…
De ezt már gondolom tudod….
Lehet, hogy ezután csak akkor írok, ha valami nem tetszik…
Hm.Hát sajnos ezt a kérdést én is sűrűn felteszem…és ezt a verset igazán átélem a maga valóságában…nap mint nap…Szépen megfogalmaztad:DKöszi