Elsodorva bár, de nem magányosan
Folynak éveid. Múltadhoz köt
Gazdag hordalékod,
Jelent ad, s kínál jövőt.
Ajándékát hullatja rád a fény,
Szemedben eleven életek rajzolódnak,
Mit különös léted magához vonzott,
Újra értelmet szült napjaidnak.
Mélázó nyugalmad borzolva,
Tükrödben nádszállal táncol a szél,
Szárny suhog a sás közti zsombékon, felszáll,
S ha elfárad, pihenni fészkére visszatér.
2 hozzászólás
Sodródunk mindannyian, az élet velejárója. Kapaszkodnubk is kell, nehogy végzetes legyen a gyorsulás.
Szeretettel:Selanne
Köszönöm szépen figyelmedet, Selanne! Üdvözlettel, M.Simon Katalin