Megvagyon írva az Élet Könyvében,
A Magasságbeli örök Törvényében,
Megvannak írva Istennek tettei,
Előre tervezve az ő cselekedetei.
Mégis az ember benne kételkedik,
Más isten után epekedik.
Elveszve a hitben, elveszve a vérben,
Nem tudja hol élhet örök békességben.
Folyton keresi, de meg sosem leli,
Hit nélküli ember a Bárányt nem nézi.
Keresi őt amott, keres ő szellemet,
Boszorkánnyal vet kártya felleget.
Nézi a jövőt, remél jobb sorsot,
Isten felé szeme mégsem fordult.
Hiába volt minden, minden romlott,
Felállt a székből, s a harang kondult.
Sötét lett a világ, nagy a félhomály,
Hogy mehet így az ember tovább?
Mi lehet az mi néki utat mutat,
Mi az égről lehozhatja a csillagokat?
1 hozzászólás
Oratus, Kedves!
Egész életünkben " folyton keresünk " .
Úgy látom, Te már találtál.
Gratulálok!
Szeretettel:
A.S.N.