Vízanya birokra kel a léggel,
szoruljál mellkasomba, vagy űzz el.
Tűzatya beletalpal a földbe,
álomcsínykor egyenes a görbe.
Útburkolaton kongó ürgelyuk.
Istenem, a feszület lélekzug!
Éltes idők idearostán
By efereszBy efereszBy efereszBy efereszVízanya birokra kel a léggel,
szoruljál mellkasomba, vagy űzz el.
Tűzatya beletalpal a földbe,
álomcsínykor egyenes a görbe.
Útburkolaton kongó ürgelyuk.
Istenem, a feszület lélekzug!
6 hozzászólás
Eferesz én nemtudom így megfogalmazni, de egyetértek Veled!
No, meg gratula, zseniális!
Kedves Edit!
Te másképpen tudod, és ez jó.
🙂
Üdvözletem!
Kedves eferesz!
Mgint ez a remek egyéni stílus!
Néhány sor renegeteget mond!
"Tűzatya beletalpal a földbe"…jó!!!!!
Gratulálok:sailor
Szép estét!
Szia sailor!
Köszönöm, hogy most is olvastál.
🙂
Üdvözletem!
lehetne az egészet idézni!
Szeretettel:sailor
Vívódás, félelem!
Ezt olvastam ki a versedből kedves Szabolcs.
Szeretettel
Ica