Eltévedt bolygó. mely sebesen halad
Nyomában porfelhő, vörös uszály marad.
Te vagy a bolygó, vonzásod nagy
Porfelhő vagyok, mely utadban van.
Sötét égbolton vérvörös horizont
Elmosódó bolygó, mely most én vagyok.
Szétesőben vagyok, energiám fogytán
Hiányzol kedves! Hol vagy? Merre jártál?
4 hozzászólás
Kedves Anikó!
Nagyon szép,ihletes írás!
Gratulálok szeretettel:sailor
Kedves Anikó!
Az eltévedt bolygó visszatérhet egyszer… 🙂 Szívből kívánom, hogy így legyen, hiszen a hiány érzése talán az egyik legfájdalmasabb dolog…
Nagyon tetszik a versedben az érzelmek párhuzamba állítása egy eltévedt bolygó viselkedésével… kifejező… 🙂
Szeretettel: barackvirág
Kedves Anikó !
Mindig visszatalál az ember…
Kívánom találd meg 🙂
Tetszett versed !
szeretettel: Zsu
Kedves Susanne
barackvirag
sailor!
Nagyon köszönöm a kommenteket. Azt hiszem egy idő múlva azt fog következni
"A hiányod lassan megszokom"
Szeretettel
Anikó