Eltévedt lovas vagyok,
akitől hadban, más vére hull.
Hol véres ürügy az ok,
ahol mindenki, feje után hull,
Nagyok könyörtelen döntik el:
Hogy ki, mikor, hogy és
hol veszi éltét a másiknak el,
S belé mikor mélyed kés.
Álszent indokok zord tengerén,
amit várnak tőlem az árnyékfejesek,
megteszem azt igazban hívén,
s hullok el, ahogy sokkal megesett.
1 hozzászólás
Tudod miért élvezem a szavaidat? Mert még a keserűségükben is van egy csipet félmosoly. Hát ott a Lővérek tövében minden megeshet. Lehet, hogy költő születik ?
Lehet !
szeretettel fefo