Bocsáss meg ,most én vétkeztem
Pedig jól tudtam nem szabad.
Ajkaid csokjaival étkeztem ,
Elkábult szivem most szétszakad.
Nem tudom én ,hogyan tovább,
Igérnem kéne hogy elmegyek.
A lángot kéne lehuzzni alább ,
Mert túl éget és szenvedek!
Szerelmem szemébe nem tudok nézni,
le kell hajtsam a fejemet.
ugy érzem nem fogom kibirni,
Hogy bántom öt és tégedet.
Miért van az ,hogy azt szeressük
Mit nem lehet ,mit nem szabad?
Miért van az hogy azt keressük
Mit Urunk nekünk meg nem ad?
Ajkad forró és érzem szeretsz
De az idö velünk elszaladt.
Tul késő már ,jobb ha feledsz.
Ezt kell tennünk,csak ez maradt.
Mit mondanak a többiek ?
És mit szolna a te babád?
Mentséget nem lelhetsz ennek!
Ne szüljünk pletykát,intrikát!
Nincs számunkra más választás
Ugy sajnálom ,hogy nem szabad.
Búcsúcsokom legyen áldás,
hogy barátságunk megmarad.
Emléked ott bent fog égni,
bent örökké a lelkemben.
Ha volna lépcső,én mernék lépni!
De számunkra már nincs ilyen.
Most a nehéz,hogy bucsút mondjak,
Mert feledni nem akarom
arcod,s ajkad,s hogy lemondjak,
Öszinte leszek :NEM AKAROM!
[IG_KITOLT]
3 hozzászólás
eltévedni?…., aki már megélte ezt az érzést tudja miről is szól. Nagyon őszinte a versed, gratulálok! imerős árnyakkal hadakozhatsz, de kitartás. Elfelejteni ugyan nem fog sikerülni, csupán elhalványul az idő folyamán. Szép lett, gratulálok!
Nem sok versedet olvastam még, de ez igazán tetszik.
Azt szeretni amit nem szabad vagy nem lehet, az igazi szenvedés. És bár nemigen vannak tapasztalataim e téren, sikerült átadnod az érzést.
szia
Kedves Székelyke!
Nagyon át tudtad adni a lelkedben dúló érzelmeket!…
Fájó dolog ám szép is egyben az emlékezés…Gratulálok!
sólyomlány