Eltűnik…

Istenem, csak egyszer csönd lenne már!
Elcsendesülne a nyüzsgő zsivaj,
Hallanám, hogy röppen a madár
Szunnyadnék testetlen karjaiban.

Ordít velem a szívtelen nyárfa
A hangzavarba beleszédülök,
Hogy neki nincs nappal éjszakája
Bár csendben nézem, hiába tűrök.

Mi lenne, ha most aludnom kéne?
Hol van a sötét, hova lett a csend?
Fönn a nap, ragyog a kék égen,
Fénye messzire ér, mégis pihen.

Csend lesz, ha nem szólunk, nem zenélünk
Harsányan nem szitkozódunk soha,
Magányosan csak egymásra nézünk
De eltűnik az arcunk mosolya.