Kicsiny élet, s szenvedés.
Porszem éltem, oly kevés.
Gyorsan illan mint a füst.
Sár ez csupán, nem ezüst.
Eltűnni a semmibe.
Nem vár reám semmi se.
Vagy tán mégis… Jobb világ?
Ez vár reánk odaát?
Akkor jobb ha elmegyünk.
Ott többé nem szenvedünk.
Nem lesz jaj, se fájdalom.
Járunk csodás tájakon.
4 hozzászólás
Na jó, de mi van, ha mégsem…?
Itt kell megélni a perceket!!!
Éld az életet!!!
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Kissé naiv, együgyű felfogás, de jellemző, hogy sokan így érzünk.
Rá kellene már ébredni, hogy a legcsodálatosabb táj maga a való élet, odaát pedig nincs se mennyország, se pokol, csak csend és üresség.
Ez a meglátásom.
Mint vers és gondolatmenet megállja a helyét.
Üdv.:Tamás
Szia!
Elgondolkodtató versed. Kire, mi várhat odaát, úgy hiszem, tényleg rövid az élet ahhoz, hogy erre találd meg a számodra megfelelő választ. Egyet értek, az élet gyorsan illan, épp ezért használd és élvezd ki minden pillanatát, ami megadatik.
Szeretettel R.