Elválás

Miért az elválás ami nem boldogít?
Olyanok vagyunk mint farkatlan furcsa gyík,
Mint nyüzsgő hangyaboly mely ha felébred
Elpusztít mindent mi útjába téved.

Kell-e az út min egyedül mehetsz?
Magányosan járod a végtelen teret,
Lábad alatt a megtett kilométerek
Csak olyanok mint elsárgult levelek.

Miért a búcsú mely mindig szomorú?
Kell-e a sír és rá a koszorú?
Van-e szerelem mely örökké létezik,
Szerető kedves aki nem könnyezik?

Boldog-e a nő ha nem szül gyermeket?
Sír-e a szem ha búcsút integet?
Vár-e a kedves egy szerető szivet,
Ha tudja többé már nem lehet veled.