Átkozom a Napot,
amiért lenyugszik minden este
gonosz sugarai
örömömet lesve,
lopva buknak alá
s még nevetnek is gúnyosan.
Éneklik az éj dalát:
„Neked semmi sem marad!”
Vörös karmaik
szerelmünket tépik szét.
Még a kúszó sötétség is azt súgja:
„Közeleg a vég”
Minden pillanat
kegyetlenül sodor a búcsúzáshoz.
S mi marad?
Ígéretek az emlék oltárán…
A távolság könnyei majd alámossák
szerelmünk erődvárát!
Az érzés szertefoszlik,
s mi kérdő pillantással fordulunk a múlthoz:
Miért? Hogyan? Mikor?
Akár egy haldokló sikoly,
úgy fullad ki a vágy.
És nincs mit tenni:
Levegő nélkül kialszik minden láng.
Talán ha velem maradsz?!…
Talán ha veled megyek?!…
Reménytelen kérdések,
Hisz tudjuk jól:
Nem lehet!
10 hozzászólás
Látom 5 naponta kap el a hév és teszel fel verset.
Tetszik az a sor: "Levegő nélkül kialszik minden láng"
Amikor valmi meghal egy kapcsolatban akkor azt már tényleg
"Nem lehet" megmenteni!
Érzelmes vers!
Remélem nem lövök bakot, ha azt mondom hogy ezeket csak egy lány írhatja!?
Szirom
Ezt csak bóknak vehetem szirom, végülis lány vagyok!:)
Már régebbi. A három vers témájában pont visszafelé halad az időben, mint ahogy feltöltöttem.
Köszönöm a hozzászólásaidat! Nagyon jól esnek!
Ez nagyon kifejező, ötletes és igazmondó! Jó vers!
Keresztanya
Gratulálok a versedhez a mondani valód megfogott, remélem azért a vágyad újra éledt valaki mással akivel nem tiltott, vagy reménytelen a kapcsolatod. Üdvözlettel:manna
Kedves Manna köszönöm a hozzászólásodat!
Igen ez már egy régi történet,és már megtaláltam a boldogságom 🙂
Üdv: Szelibra
Az ember sajnos kénytelen rájönni arra,
hogy a körülmények milyen nagy súllyal esnek latba
az életében. Ami addig tökéletes volt hirtelen megváltozik,
amiről azt hitte sohasem lesz fontos, vagy sohasem következik be
az hirtelen ott áll előtte és eltakar minden eddigit.
és dönteni kell!!!! mert soha sincs arany középút…… 🙁
Szabolcs
Ja, de minden döntés hozhat egy másik utat
ami új dolgok felé vezet, mint ahogy
Neked is hozta az új boldogságot
Igen Szirom valóban így történt!
Fájdalmas döntések ujj ajtókat nyitottak és régieket zártak be.
Köszönöm 🙂
Kedves Szelibra!
Az elválás-ban szinte mindent elmondtál… gyönyörű, fájdalmas szavak, érzések….
Ismerős, érzések… már átéltem én is őket…
A "talán" s a "remények"… talán a remény hal meg utoljára……… tudjuk?
… S hogy "Nem lehet"… vagy csak félünk attól, hogy nem lehet!?
Szeretettel: Rudy
Kedves Rudy !
Köszönöm, hogy gondolkodtál egy picit a versemen 🙂