Már megint elvarázsoltál,
szótlanul öledbe vontál, mint gyermeket,
rózsaszin köddel betakartál,
édes álmot hoztál szememre.
Kérlek, nehagyd, hogy felébredjek,
ha kell, maradjon örök álmom,
segítőm a végtelen remény legyen,
még szívedben lángol boldogságom.
Most maradjunk egy kicsit csendben,
szavak helyett az érintés feleljen,
vad, gyengéd, szenvedélyes,
csak égessen, szerelmesen.
Engedd, hogy repüljek veled,
fel a szürke fellegekbe,
varázsoljunk az égre napot,
vagy az éjszakába millió csillagot.
Szórjunk csokokat a földre,
nyíljon belőle sok szeretett virág,
hadd kössön belőle minden leány,
párjának százszorszép bokrétát.
Már megint elvarázsoltál,
mint egy mágus elloptad szívem,
eltűnt körülöttem a világ,
és öledbe hajtom újra fejem.
11 hozzászólás
Hát itt most,
varázsló szólt varázslóhoz….
… s a legvarázslatosabb, ha a varázslat kölcsönösen ébreszt bennünk örömöket:-)
Gratulálok, szhemi szép és varázslatos soraidhoz:-))
Kedves Dóra, örülök, hogy olvastad a verset. Tudod az is jó, ha varázsolunk, de az sem rossz, ha minket varázsolnak el.
Igen, ez a szerelem, költői kifejezésban.
Bocsánat: kifejezésben.
Varázslatos vers
nagyon tetszik
Köszönöm a hozzászólásotokat, örülök neki, hogy tetszett.
Nem is lehetne, egy szerelmes pillanatot, egy édes éjszakát, szebben megfesteni, mint ahogy te tetted ebben a versedben!
Nagyon jó volt olvasni!
Szeretettel:Kriszti
Köszönöm kedves Kriszti szép szavaidat, nagyon örülök, hogy tetszett.
Kedves Sonly, nagyon örülök, hogy olvastad a verset és annak is, hogy tetszett.
Üdv: József
Ismét csóválom a fejem, csodaszép szerelmes vallomás, nemrég éreztem így..
Szép volt az érzés…
Szép volt a versed…
d.p.