Ha néha sírnál,
de úgy gondolod, fájdalmad
csak fedje titok,
könnyeid özönlenének.
S ha pillád gátja átszakad,
sós ízű gyöngyök ajkadon,
megrengetik a fáj-falat,
mi szíved rejti,
s bús magad.
Sírj, hát sírj csak,
s könnyeid
elmossák majd bánatod.
S nincs titok!
23 hozzászólás
Tetszett a vers íve, bensőséges, őszinte megfogalmazása. Szabadversnek éreztem először, ezt erősítette bennem a tördelés értelmi osztása, de a felbukkanó rímeltetések, a meglendülő, és megtörő ritmusok elbizonytalanítottak. Így első olvasásra a verstani szerkezetet nem fogtam, de jövök még, szép megfogalmazása egy (visszafojtott) érzésnek.
aLéb
Kedves aLéb!
Itt csak hagytam, hadd folyjanak a gondolatok. Az elszórt rímek bár tudatosak, de szintén a "folyó" sodorta őket. 🙂
Üdv.: dodesz
ui.: azért jöhetsz! 🙂
Szia dodesz! 🙂
Hogy szép a versed, azzal sokat nem mondtam, nem is ez volt az eredeti szándékom.
Gondoltam, majd jól megaszondom a magamét. 🙂
Igazából nem tudok itt másra, mint a tartalomra koncentrálni, mert tömény, törékeny, szívhez szóló, minden ábrázolt képével.
El lehet úszni a sorokkal. Úgy gondoltam, hogy most ezt kell tennem, mert megérintett a vers.
Előfordulhat olyan, hogy nem kell keresni a miérteket és hogyanokat.
Így jártam itt. Remélem, nem baj. 🙂
Később talán akad némi építő jellegű kritikám is, de most csak abban építelek, hogy írj, méghozzá minél többet! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Köszönöm, Kankalin!
Nagy öröm számomra, hogy olvasod a verseimet. 🙂
Szeretettel: dodesz
Szia dodesz!
Megcsíptél ezzel a verseddel. Mindig is hittem abban, hogy pár szóval, ha azok képesek egymásba kapaszkodni nagyon sokat lehet adni. Most ezzel a kellemes eredménnyel találkoztam. Gyönyörű útmutató! Lélekkel, érzelemmel, kristály finomsággal egymásba öltött sorok.
Látom, mindegy neked, hogy szonett vagy bármi más, remekké alakítod.
Üdv
Zoli
Szia Zoli!
Megteszem, ami tőlem telik. 🙂
Köszönöm a figyelmedet!
Üdv.: dodesz
Nincs bizony!
Nagyon jó a ritmusa, vigaszt adó!
Üdvözletem!
Köszönöm!
Üdv.: dodesz
Nem lehet igaz. Írtam hozzá és eltűnt, mint egy szép álom… Megpróbálom újra.
Nekem is az a véleményem: nem csak szonett vagy bármilyen más formázott vers lehet tartalmas, szép. E versed is olyan, tele mély kissé borús hangulatával mély gondolatokkal és simán fonódnak egymás után a sorok.
Azonban többszöri olvasás után is megakadok itt, valahogy nem illik bele: "megrengetik a fáj-falat,"
Ilyen szót a gazdag magyar szókincsek között sem találtam. Mit jelent az: fáj-falat?
Helyette ajánlanám: fájdalmat, az legalább úgy illeszik a rímekhez, mint a falat. Vagy ha nem, akkor mi a jelentése?
Szeretettel olvastam: Kata
Kedves Kata!
Nem hiszed el, de az előbb pont így jártam oroszlán Elcsépelt románcánál. Vagy 5 percig írtam a hsz.-omat, s mikor elkattintottam, már ki voltam léptetve, s eltűnt a nagy adatfelhőben. 🙁
A "fáj-fal" bizony, a fájdalom egy fokozott kifejezése részemről. Azt jelentené, hogy egy fájdalomból épült fal, mely áttörhetetlen, s a sós ízű gyöngyök is csak megrengetni tudják.
Verstanilag pedig a "fájdalmat" nem hívta volna úgy a rá rímelő "bús magad"-at.
Szeretettel: dodesz
Kedves dodesz !
Tényleg megkönnyebbülés néha sírni, ha valami fáj…
Szép verset írtál.
Szeretettel: Zsu
Igen, kedves Zsu!
És akkor döngetjük a "fáj-falat".
Szeretettel: dodesz
A könnyek sok mindent elmoshatnak, de a fáj-fal sokáig ellenáll. Tetszik a versed, sok az érzelem benne. Üdv.Munkácsy.
Köszönöm, Munkácsy!
Barátsággal: dodesz
Köszönöm, Munkácsy!
A "fáj-fal nagyon makacs tud lenni!
Barátsággal: dodesz
Ismerős az érzés Kedves Dodesz. Építsd le azt a fáj-falat, úgy könnyebb lesz az élet.
Szeretettel: Magdi
Megyek a kőműves kalapácsért, Kedves Magdi! 🙂
Köszönöm, hogy benéztél hozzám!
Szeretettel: dodesz
Kedves dodesz!
Sokszor építünk fájdalomból falakat, amelyek mögött egyedül vagyunk könnyeinkkel.
Szeretettel olvastalak: Ica
Kedves Ica!
Igen, sokszor építünk, de van amikor épp befalaznak vele.
Örülök, hogy itt jártál!
Szeretettel: dodesz
Ha nem inog meg az a fal, számolhatunk azzal, hogy kérgesek leszünk, mint a fa. Jó és kell néha döngetnünk.
Szép vers. Tetszik nekem.
Üdv. grat. Zsófi
Csak az a baj, kedves Zsófi, hogy a döngetéstől olykor még jobban megerősödik az a fránya fal.
Köszönöm, hogy itt jártál!
Szeretettel: dodesz
Nagyon igaz az, hogy a könnyek elmossák a bánatot.
Kicsi nyitány a könnyek titkaira, ezeket nem is kell elmosni.
Nagyon szépen leírtad,tetszik a versed.
Most érzem azt, ami nagyon fontos szerintem az íráshoz, igazából azt, hogy kell egy szép gondolat, és keretezzük be…, tegyünk bele igazi szép szavakat, (pilla, gyöngy, ajkad, titok)..és a fáj-fal, mint kulcs szó, megadja az egész vers hangulatát mert felkelti a figyelmét az olvasónak, és ez az igazi Titok …épp ezt tetted.
Hatalmas grati, szeretettel
Köszön, Dinipapa!
Nem nagyon írok így, inkább a kötött formákat kedvelem.
De valóban, van olyan, amikor a gondolat nem igényli a kötöttséget.
Most így éreztem.
Barátsággal: dodesz