Bontom az elvarrt szálakat,
elrejtett emlékek mentén.
Ésszel mérve keserű cseppje
engesztelő ajándék lehetne.
Az emlék mindig nehéz pecsét,
eleven sebeket mélyre temet,
elfutunk, mint aki menekül,
aki nem szeret lenni egyedül.
Mennyi rózsa, mennyi illat,
mennyi szenvedés, öröm illan,
mennyi levél ringott, hullott,
mennyi tavasz, mi itt hagyott.
Hányszor csengett búcsúpohár
csordultig hányszor volt már
akár édes nedű, vagy keserű,
megitatta mind az élet velünk.
Rongyos remény, kiégett folt
az emlék, lehetne rózsaszirom.
Elvarrt szálak
By oroszlán
10 hozzászólás
Kedves Ilona!
Nagy élvezettel olvastam versedet, mert beszél az olvasóhoz. Minden sor, minden újabb gondolatmozaik újabb mélyre ásott történetet vetít elém.
"Az emlék mindig nehéz pecsét,
eleven sebeket mélyre temet,"
"akár édes nedű, vagy keserű,
megitatta mind az élet velünk." – Kedvenc soraim.
Szeretettel: Laca 🙂
Kedves Laca!
Köszönöm megtisztelő soraidat és a kiemeléseket. Nagyon jólesnek és örülök neki.
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Drága Ica!
Egy egész élet van ebben a versben. Annyira magával ragadott, annyira szépséges, annyi mindent elmond, és annyit ad… Köszönöm gyönyörűséges soraid, Ica drága. Még egy kicsit maradok, mert nem tudok betelni vele.
"Hányszor csengett búcsúpohár
csordultig hányszor volt már
akár édes nedű, vagy keserű,
megitatta mind az élet velünk."
Ölellek szeretettel,
Ida
Drága Ida!
Sajnos az emlékek mindig visszavisznek a múltba, ahol bizony nem volt mindig fényes a Nap.
Köszönöm kedves soraidat a kiemelést ami végül is lényege a versnek.
Ölellek szeretettel: Ica
Drága Ica!
Itt most megint olyan sorokat írsz, amelyek telibe találtak! Mennyire igaz minden!
Vagy csak meg kell érni egy bizonyos kort, hogy ez legyen bennünk?
Köszönöm neked!
Szeretettel:
Ylen
Kedves Ylen!
Valóban a tapasztalat a megért kor, az idő bölcsebbé tesz. De kell még valami ami kihozza mindezt, te is tudod.
Örülök. hogy itt jártál.
Szeretettel ölellek: Ica
Kedves Ica!
Többször is el kellett olvasnom a versedet, és minden olvasásnál még jobban tetszett.
Arra gondoltam, hogy olyan fura, hogy a rossz emlékek jobban megmaradnak bennünk, belénk égnek, mint a jó emlékek…
Bizony több kiégett foltra emlékszünk, mint rózsasziromra, milyen igaz.
Judit
Kedves Judit!
Örülök és köszönöm, hogy olvastad a versem.
Ezen én is gondolkoztam, hogy miért is a rossz ég belénk jobban, mint a szép emlék? Hiába tagadjuk, voltak azért szép dolgok is az életünkbe.
Szeretettel: Ica
Ica! Belesüllyedtem mély versedbe, a rózsaszirmok közé.
Szeretettel: Edit
Kívánom kedves Edit, hogy csak rózsaszirom legyen minden emléked: Ica