Elvesztél

És újra üvölt a fájdalom
Elvesztettelek és ez nem álom
Zokogok némán, majd sikoltva
Mit tegyek, hogy velem légy újra?
Még mindig nem bírom felfogni
Hogy tudtál ily` ridegen elhagyni?
Már egy éve, hogy itt hagytál egyedül,
Elrepült az idő oly` észrevétlenül
S bár azt mondom gyűlöllek könyörtelenül,
Hiányzol s vágyom hozzád szüntelenül

Most itt ülök ugyanúgy, mint egy éve
Torokszorító zokogással nézek fel az égre
Nem tudom elhinni, hogy nem vagy már velem
Nem ölelsz már át s nem fogod a kezem.
Most itt ülök ugyanúgy s hallgatom a dalt
Melynek minden egyes hangja a szívembe mar
Annyira egyedül vagyok, annyira magányos vagyok
Istenem meghalok, Istenem, belehalok!
Hogy tehetted ezt velem?
Visszaadtad majd elvetted az életem!

Azt mondtad visszajössz hamar, s most nézd:
Egy hónap helyett már egy már itt egy egész év!
Ha visszaforgathatnám az idő kerekét
Harcolnék, nem engednélek a világon semmiért!
Azok ott a Föld másik részén elraboltak tőlem,
Megsemmisíteném az egész országot tehetetlen dühömben!!
Magány, fájdalom, keserűség, gyűlölet!
Gyilkosság, árulás! Rettegés… szeretet helyett.
Elvittek Téged, s már soha nem jössz vissza
Az emlékeinket bezártam, magammal viszem a sírba
Talán soha nem lesz olyan jó barátom, mint te voltál valaha
De Téged a szívembe zártalak és onnan nem tűnsz el soha…