Istenem,
Milyen csend lett hirtelen!
Az életem
Az enyém lett újra egészen.
A fájdalom
Átjárja minden tagom,
S a bánatom
Írja most minden dalom.
De végtelen,
S a látóhatárban ég velem
E képtelen,
Neve-sem-volt-soha érzelem.
Értelem?
Az nem volt itt s nem is lesz sosem.
Istenem!
Milyen nagy csend lett hirtelen.
Elvesztem.
4 hozzászólás
Van, hogy úgy érezzük elvesztünk az életben, de hitünk, akaratunk, reményünk a legnehezebb pillanatokban emel fel minket.
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Kedves Miléna!
Fájdalom és bánat járja át a versed. Azonban hitre és reményre mindig szükség van!
Szeretettel: Zsóka
Kedves Miléna!
Versedet a sorsképek közé tetted, ezért gondolom igazi megélt érzéseket írtál.Érdekes a vége megegyezik az elejével. Így mondja ki az igazságot. Nem lehet elveszni , elmúlni, mert minden kezdődik újra. Új kör. Nem tudom, csak remélem,hogy azt értettem ki a versből amit te is gondoltál.
Ha nem, akkor bocsánat.A vershez gratulálok!
Szeretettel üdv:Vali
Köszönöm nektek a hozzászólást!
Fél-X és Zsóka: tudom, hogy a hit és a remény átsegít, de azért jó érzés kiírni azt, ami bánt.
Hova: Nem tudom, az ember tudna-e írni olyasmiről, amit nem él meg, vagy nem lát. Persze nem veszik el, de néha tényleg van olyan érzése (érzésem, ebben az esetben)
Miléna