Elvesztem az érzelmek áradó tengerén
Tehetetlenül hánykolodom, látom nincs remény.
Elúszott mellettem minden mi szép volt,
Mint koporsó fedele borul rám az égbolt.
Csak a sötétet látom,a magányos vizet,
A hibákért egyszer mindenki fizet.
Sodorj el te hatalmas áradat,
Tombolj, mutasd meg magadat.
Elveszve
By Stevee
5 hozzászólás
Én is éreztem már ezt…
Tetszett. Grat.
Jajj rossz látni hogy ilyen szomorú vagy annyi szép vers után amit írtál:( Remélem helyre jösz majd!! Szép a vers,csak szomorú:(
Ne add fel! Hátha megtalál még, "érzelmek áradó tengerén"
Mindíg kell, hogy legyen remény!
Szép versed talán utat mutat,
S nem kívánod többé, hogy jöjjön az a sodró áradat
Bánatos, szomorú, de nagyon szép.
Mindenkinek köszönöm a hozzászólásokat!!