s mélyen a tudatallattiba merült. Jelet várunk csillagokból,
sugárfényű, álmodó szemmel csodát – nem baj ha nem igaz -,
ha mese, csak lázadó legyen, s más, mint e szürke való…
Pedig, csak azt látjuk messze, mi mélyen, bennünk van elveszve,
azt hisszük, a távolból jobban látjuk, hogy távolodunk magunktól.
Csak a magány tágul feketén, belül növekszik, ránk terül,
mögöttünk marad minden érzés, pedig az Éden ott van legbelül…
8 hozzászólás
Imádom ezt a stílust!!! Neked pedig igen jól megy… a két utolsó sor különösen nagyon magával ragadott! Egyszóval: csodás! 🙂
És milyen igaz! "pedig az Éden ott van legbelül.." Csodálatos dolgot fogalmaztál meg, igen figyelemre méltóan. Üdv Era
Az éden valóban ott van, csak meg kell találnunk. Szép vers.
Szeretettel: Rozália
örülök, hogy tetszett, kedves barackvirág:)
köszönöm szavaidat
köszönöm, Era
örülök, hogy tetszett, kedves Rozália
köszönöm
Köszönöm, hogy segítettél megérteni valamit!
köszönöm, hogy olvastad, kedves Hegyek lánya:)