Nincs menekvés, a szerelem tüze lángol,
Szemem lehunyva is csak az arcod látom.
Kérlek, ölelj, szoríts magadhoz szorosan.
S segíts feledni egy percre a gondomat.
Szeretnék csókjaid tűzében elégni,
S veled együtt a csillagokat elérni.
Ilyet még nem éreztem, és ez megrémít.
S a boldogság mellett a kétség is megérint.
Csókolj, s feledjük el minden gondunk, bajunk.
Nyugodj meg, kéz a kézben mindent megoldunk.
Ölelj vadul, mintha nem lenne holnapunk,
S a szerelemre ez az utolsó napunk…
4 hozzászólás
Szia!
A szerelem mámorában ott motoszkál a kétség, vajon igaz-e, és ha igaz, akkor meddig tart. Mély érzelmek, szenvedély hatja át a versedet.
Szeretettel: Rozália
Kedves Rozália!
Neked is köszönöm, hogy olvastál. Valóban, a boldogság mellett mindig ott a kétség is.
Üdvözlettel:
Myrthil
Kedves Myrthil!
Nagyon szép szenvedélyes szerelmes vers. Boldog lehet aza fiú akinek szól.
Gratulálok: Zagyvapart.
Kedves Zagyvapart!
Köszönöm, hogy olvastál! Én is remélem, hogy az 🙂
Myrthil