Elestem, a sárban fekszem,
arcomon táncot lejt a tény,
érzem, ahogy a testembe
szántanak kétszínű tüskék.
Elestem, földhöz tapadok,
egy hang törli lábát belém,
sikítok, ő karmaival
szinte már ruhátlanná tép.
Elestem, s a megalázás
teszi magáévá lelkem,
most tudatosul csak bennem,
hogy immár senkivé lettem.
Elestem és erőtlenül
talpra állni lehetetlen,
ekkor a fák árnyékából
súg egy hang, s kezemhez ér el.
Vérző testemmel nézek rá
és ő szó nélkül emel fel,
gondolatától, szavától
még lehetek újra ember…
12 hozzászólás
Nagyon izgalmas képeket festesz. "az arcomon táncot lejt a tény" – ez különösen tetszik. Nyomasztó hangulatú, mégis valamiért nagyon megfog ez a vers. Gratulálok!
üdv, banyamacska
Szép vers, tetszik. 🙂
(Sokkal többet nem tudok hozzáfűzni)
Kedves Andika!
Nagyon szép vers! Milyen jó, hogy van, aki felemel, és újra visszaadja a hited.
Szeretettel: Rozália
nagyon szép vers!gratulálok!
Szia Andika! Ha az ember életében vannak "segítség adó kezek", akkor az "életet menthet".
Tetszik, ahogyan kifejezed a "földre taszítást" és a "felemelést".
Üdv: Gy.
Köszönöm Nektek! 🙂
Egyből eszembe jutott,
hogy miről szól,
aki megaláz és
aki felkarol!
Nagyon mély szavakkal írtad le!
Gyönyörű!
Nagyon szépen visszaadtad a történetet. Az ember mindig talál valakit, aki visszaadja a hitét:)
Sár, testbe szántó tüskék, megaláztatás, árnyék, vér. Ezek a képek állnak a legközelebb hozzám is.
Ismét nem csalódtam benned, nagyon fájdalmas, de egyben a vége nagyon pozitív is.
Köszönöm az élményt!
Szia!
Most találtam rá a verseidre. Tetszik amit csinálsz. Nagyon sötét plasztikus képek, pozitiv kicsengéssel. Gratulálok.
Maristi
Köszönöm a hsz-okat, nagyon jól esnek!
Gyönyörű képet festettél. Tetszenek az eszközök amiket egy vers írásakor használsz… Tehetséged van hozzá, nem is kevés!
Gratulálok: A.