Sajnálom, Isten, rosszaságomat:
minden hálátlan panaszom;
töröld el, kérlek, gonoszságomat,
légy ma este vigaszom!
Nem vagyok mindig ura magamnak;
egy rossz érzés vagy gondolat
epe ízét adja szavamnak,
s teremtek újabb gondokat.
Kicsinyes vagyok, hiú, büszke,
s csak nyalogatom sebeim;
meddig tart, míg lelkem üszke
megtisztul Krisztus sebein?
Türelmetlen gyermek vagyok, lásd,
ki gyarlóságát szűknek érzi,
vágyik rá, hogy bűneit megbocsásd,
s hogy miért szereted ennyire, nem érti.
Mint elszakított ruhát a gyermek,
pirulva terítem elébed
a meg nem becsült, elromlott lelket,
és sosem érzem elégnek,
mit jóságodért adhatok.
Emberparány, az vagyok.
11 hozzászólás
Nagyon szép imádság, valódi alázattal és önismerettel. Nekem tetszik!
Bizony nagyon parányiak vagyunk!
Gyönyörű megfogalmazás!
Gratula!
Barátsággal:Zsolti
Nagyon szép, jó olvasni, és igen valóban parányiak vagyunk. Gratulálok!
Szeretettel Era
Sziasztok! Köszönöm a hozzászólásaitokat, itt a Napvilágon érzem, hogy a sok kicsi sokra megy 🙂
Szia Kalina!
Tetszik a versed címe.Egyedi és különleges vers.
Boldog Születésnapot!
Barátsággal: Ági
Szia Ági! Utólag is köszönöm! 🙂
Szia Kalina! 🙂
Régóta olvasgatlak, ezáltal arra jutottam, hogy parányiságodban is nagy vagy. Embernek születtél, amit írsz, mindig emberi, emberként élni pedig csodálatos. Nagyon szép a vers, téged tükröz, a vétkeid parányiak a hatalmas világegyetemben. Olyan ez, mint egy esti ima, talán annak is szántad. Megnyugtató, hogy vannak az embertelenségben emberek. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Köszönöm szépen, szerencsére sok jó példa van a környezetemben, akikhez szeretnék felnőni 🙂
Kedves Kalina!
Olvasás közben az a gondolatom támadt, hogy a versed olyan, mint egy esti ima utáni esdeklés a megbocsájtásért. Nagyon szép emberi tulajdonság, amikor valaki elismeri hibáit, mivel az mindig jobbítja az előttünk álló cselekedeteinket.
Szeretettel: Kata
Szia Kata!
Köszönöm, hogy itt jártál és olvastál! Időnként jó számot vetni, mert ha egy-egy hiba kapcsán eszembe jut, hogy hát nem szándékosan csináltam, akkor az is hamar felötlik, hogy aki engem megbánt néha, valószínűleg az sem akarta, és így mindjárt könnyebb a lelkem 🙂
Gratulálok,egy nagyszerű vers egy parányi emberről és egyben egy vallomás Istenhez,nagyon szép tartalommal és jól megszerkesztve,Üdv.Jóska