E lfordulunk, mintha szégyenünk lenne,
M enekülünk, de ott vannak mindenütt.
B ármerre is megyünk, ők jönnek szembe,
E lér minket égre néző tenyerük.
R ongyos cipőben és kifakult szívvel
S orsát a szegénység ránk kiabálja.
É bredő lelkünk felismerést érlel,
G yávaságunkat emberségre váltva.
Emberség
By Netelka
10 hozzászólás
Kedves Neti!
Fokozottan igaz, aktuális helyzetet fogalmaztál meg! Nagyon szép lett!
Az utolsó sor azonban csak a Hozzád hasonlóan érzékenyek fejlődési útja. Sajnos.
Üdv: wryan
Kedves wryan, szerintem azért sokunkban él ez az érzékenység. Köszönöm 🙂 Neti
Fentről le, és balról jobbra
igazakat írtál.
Gratula!
Köszönöm, kedves Félix! Erika
Kedves Netelka !
Elismerésem,nagyon szép gondolatokat hordozó vers.
Én is gyakran gondolok erre a témára,de még nem sikerült ilyen szépen
írni róla.
Jó ez, s milyen igaz. Az a fájó, hogy nem jut el mindenki a felismerésig.
Hanga
Ma nem kedvez a kor az emberségnek, de talán nem lesz mindig így. Minden nap reménykedem. A versed nagyon igaz, nagyon szép.
Gratulálok: Colhicum
Santiago, Hanga, Colhicum, mindhármotoknak nagyon köszönöm! Neti (Erika)
)) nagyon jó, én is írtam ilyent..-tett..)))
De emberségből jeles.
Barátsággal gratula: d.p.
Köszönöm szépen!