A képzeletemben élek
Benne alkotok képet
Hogy milyen világban akarom hogy éljek
S milyet nem, amitől félek.
Világbékéről már rég nem álmodom.
Én mindössze csak arra vágyom,
Hogy az életem lassan elfolyjon
S felülkerekedhessek minden gondon.
Világbéke már nem lesz soha,
Hisz az ember oly önző és ostoba,
Hogy mindennél jobban érdekli saját sorsa:
Csak nőjjön és gyarapodjon vagyona.
Elfelejti mindazt, mitől ember:
Hogy nemcsak kapni, de adni is kell!
Csak egy mosolyt vagy segítő kezet,
Csak egy barátságos hangot, tekintetet,
Csak egy hangyányi megértést, szeretet,
Csak némi emberséget mutassunk, mi, Emberek!