A mélységek fölött,
a magasság alatt,
valahol középen.
Nem kénköves ördög,
nem tömjénes isten,
ember csak. Okos és
ostoba. Gyermeket
nemz, és házat épít.
Pedig egy gödör lesz
a végső otthona.
Embersors
By szilkatiBy szilkatiBy szilkatiBy szilkatiA mélységek fölött,
a magasság alatt,
valahol középen.
Nem kénköves ördög,
nem tömjénes isten,
ember csak. Okos és
ostoba. Gyermeket
nemz, és házat épít.
Pedig egy gödör lesz
a végső otthona.
8 hozzászólás
Szia Kati! 🙂
Mestermű, minden szempontot figyelembe véve.
Hatásos, ahogy az ellentétekre építetted. Hatalmasat szól. Igazi bölcselet.
Jó olvasni az ilyen tartalmas mondanivalóval bíró verseket.
Köszönöm az újabb élményt. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Egy bizonyos kor után az ember eltűnődik az élet értelmén, értelmetlenségén. Köszönöm, hogy elolvastad.
Szeretettel: Kati
Kedves Kati. T.M. Varázshegy c regénye, annak tanulsága jut az eszembe erről a versről. Az embernek, amíg él, nem szabad a halállal foglalkozni, ez megcsúfolása lenne az életnek! És ezzel összecseng az Ember Tragédiája is, "Cél a halál, az élet küzdelem, s az ember célja e küzdés maga"
Ki tudj azonban elvonatkoztatni? Remek vers! Üdv: én
Kedves Bödön!
Azért Hans Castorp végig kacérkodik a halállal. Bár a kétes szeánsznál, mikor felkapcsolja a villanyt, mégis csak az életre szavaz. Igaz, a vég az értelmetlen halál a síkföldön a háborúban.
Köszönöm, hogy elolvastad.
Üdv: Kati
Persze, hiszen az egész regény erről szól. A életről, és a halálról. 🙂
Ennyi. No comment. Viszont gratula és nem kicsi!
Köszönöm. Lehet, hogy nem is érdemlünk többet?
Üdv: Kati
Háaaaat….